Gondolat

Felkavartak a lapok
Rongy, semmiség
Minden napok
Keserű cigarettavég
Lázad, ki csak ennek
A napnak él.
Rózsa illata van
A múltnak
S, kámfor a jelen.
Nem látod a szívem.
Maradjunk meg ténynek?
Ősztőnek, állatnak
Tudunk majd mosolyogni?
Csendbe sírni, nesztelen
Kuporogni sarokba,
mint patkány.

Mélázhatunk még
Éveket vagy órákat
Aztán sírhatunk
Hogy nem volt mit itt hagyni.