Semmi

Kitekerve fekszik nyakán minden gondolat,
És ha kelni kell majd megszakad
Bólyaként lebeg sok hazug szavad
De aki messze úszik a parttól
Az odakint marad
Buborékokban úszó tengerek
Egyedül lebegek, sötétség befogad
Gyűrött függönyök végén kapaszkodok
Lánc húzza le lábamat
Körből tépi ki a szálakat
A vég csendes nyugodt,
Nem borít erdőket a vihar
Kósza tincsek arcod előtt leplezik valód
Rojtjaidon megpihen fáradt kezed
Simogatás még nem szeretet.