Úgy érzem magam..

Úgy érzem magam, mint féreg ki saját mocskában fetreng
Ki csak valaki utolsó lépésére vár hogy megpecsételje nyomorult életének végét.
Hol tévedtem el?
Fújja a szél a fák levelét, mintha gyengéden arcomat simogatná,
De már rég volt Ősz és a bú mi vele jár
Lám mégis hogy itt maradt
Mint gyermekét őrzö anya el soha nem engedtem vagy csak néha- néha játszani
Be kell látnom felnevelni sosem fogom.
Mégis oly nagyon túl nőtt már rajtam.
És egyszer elhagy, örök dilemma marad bennem: Vajon mindig helyesen cselekedtem?