Felkavartak a lapok Rongy, semmiség Minden napok Keserű cigarettavég Lázad, ki csak ennek A napnak él. Rózsa illata van A múltnak S, kámfor a jelen. Nem látod a szívem. Maradjunk meg ténynek? Ősztőnek, állatnak Tudunk majd mosolyogni? Csendbe sírni, nesztelen Kuporogni sarokba, mint patkány. Mélázhatunk még Éveket vagy órákat Aztán sírhatunk Hogy nem ...

Emlékszem azt mondtad A világ sivárabb nélkülem S most,minden virágzik De hogy magam hagytál Úgy fakult emlékem is benned Elkoptak,forró éjszakáink Hűvös estéi Napra bukott éj Nem melegít már kezed Feladtam érted mindeneket S te feladtál engem ...

Csótányok kúsznak az ablak alatt Csillogó mélység alá merülök Könnyű. Azt gondolod nekem ez könnyű? Egyik nap másik után Finom az élet íze Illata a szabadságnak A kibuggyanó vér színe Emlékek Nyisd ki az ablakot! Selymes érintés, gyengéd Lágy, mint a hamvas virágszirmok Csók. Lelaktam a lelkem Hazudtam neked úgy ahogyan te is És üres lesz az asztal másik oldala Minden napom rólad ...

Elmerülök a gondolataimba Ujjaim között rutinosan siklik a víz Már nem figyelek oda Rád, Simogat a víz, lebegve hallom csobogását Egyszerű akartál lenni Magasztos, elérhetetlen Mindenki jégkirálynőt akar Senki nem nyerte meg ellened a csatát Szétázott pillanatokat visz a folyó Szerettél Te annyira engem, mint Én Téged? Voltam- e olyan fontos, mint Te nekem? Vagy csak hazudni tanítottalak meg? Üvölteni akarok ...

Egyetemes csodacsinálók Megmondták hogyan lehet élni, Hajszárítóval olvasztom a gyertya fényét Ezerfelé robbant betűk Kanapé sarkán ülök Ugráljunk a gödörbe Üvöltsd, hogy ide lőjenek! Szétkent gombokon lépkedek Üres üvegekből táskányi hegyek Zacskóba rejtem szívemet Elásom ne lásd férgemet Foltos bárányfelhőket zabál, a farkas Ceruzával szúrják át a mellkast Nyugalmad vagyok, éjszaka ...

Hiányodból táplálkozom A hosszú hajad, illatod Árnyadat kutatom Mert nincs nap,hogy ne jutna eszembe e gondolat, ha befordulok a következő utcára Vajon ott látlak-e? Más ezen jót mulat Hogyan kergetem Megfakult álmomat Ülök még pár percet a padon, míg lelkem Elég erős lesz ,hogy újra felkeljen a szerdai napon. Tompa a világ körülöttem Tompák a fények, emberek, utcák Melletted oly élesek Végtelen ...

Olajfoltnak látszik az hold Duna ringatja az álmaim Érzem a bőröd, érzem gondolataid Haragra gerjedek és csapkodja a sziklákat a víz De a múltunkkal, már nem tudunk mit kezdeni Otthonom vagy bárhol is vagyunk mi ketten Szorítsd erősen a kezem Ne hagy elveszni mélységemben. Nézz a szemembe, értsd meg miértem Mond azt, hogy nem vagyok más Csak keveset szeretnek Légy Te a menedékem A burok ami ...

Csupasz, drapp metszetek közt futok De ott fent nekünk nem írtak közös jövőt Bármerre is tévelygünk Saját mocsarunkhoz lyukadunk ki Sivatagi rózsa nyílik az ablakba Kék szemed elvitte eszünket Lágy bormámor ízű csók Színekbe fulladt lótusz Arany masni kerek szálai Ajándékba kaptalak szerettelek Hát tovább adtalak Ne öld a feleseket miattam Emberi tévedéseink, fájdalma múló Fogsz még látni ott hol ...

Az emeletről néznek le rám Sétálnak ,hosszú fekete lábaikkal Ez az a hely, ahol sosem fognak megérteni De tét nélkül ítélnek Megtenném-e ha tudnám előre mi következik? Szép mesét festettem köréd Más véget képzeltem, a herceg lelépett Nem tudtam megfogni ezt a pillanatot Mikor újra láttalak, mintha villám csapott volna belém Mit keresel itt? Mégis üres, értéktelen volt Mint talán kapcsolatunk anno Homályba ...